Péntek, 2005. június 17.

Szent Tamás Aquinos mondja: "Dicsőség Jézusnak."

"Eljöttem, hogy segítsem látniuk, hogy a szeretet és az alázat együtt kell maradniak azon szívben, amely személyes szentséget keres. Ezek közül egyik sem valódi hiányában a másiknak. Ahogy egy fa mindig gyökeret tart, úgy vannak összekötve a szeretet és az alázat abban a lélekben, amely tökéletességre vágyik."

"Továbbá mondom neked, hogy a szentség mélysége--azaz a lélek útja a Megtestesült Szívekbe--függ az Isteni Szeretet és az Isteni Alázat mélységétől a szívben."

"Azok a lelkek, amelyek keresik a szentséget, de kihagyják az alázatot, azok okoznak a legnagyobb problémákat egy szolgálatban. Ezek azok, akik saját feltételeiken szeretnék szentséget élni. Ezen emberek bírálók, akik osztogatnak beszélve másokról. Ezeket a lelkeket nem fogadják el vagy tiszteletben tartják azokat az hatóságokat, amelyek helyre vannak állítva. Szeretnek ismert lenni szentekként, még áldozatlélekként is."

"A lélek, amely igyekszik tökéletességhez jutni, nem akarja, hogy mások felfedezzék erényét. Titkosulást kíván--mindig az utolsó és legkisebb helyet. Ezeket mindent szeretettel teljes szívvel keresi."