"Én vagyok ti Jézus, az Isteni Megtestesülés. Húgom, sok szoba van a Szívemben, amely Isteni Szeretet. Minden ajtó nyitva áll önkéntesség és magad áldozása útján. Mindegyik kapu mélyebbre visz téged az Isteni Szeretetté - mélyebbre a Szívembe... amíg a lélek el nem ér a legmélyebb, legtisztább szobájáig, ahol egyesül az Istenszerű Akarattal. Ebben a legnagyobb titokszobában a lélek úgy ismer engem, mint soha korábban sem. Nincs más vágya, csak hogy többet szeress engem. Boldogsága a boldogságom. Kész áldozni bármit, ha így vigasztalhat engem. Kevesen jutnak el e szobáig."
"Az első ajtót, amit a lélek nyitnia kell, talán a legnehezebb. Az Anyám Szívének Lángján keresztül a lélek felismeri hibáit és gyengeségeit. Szabad akarattal dönt úgy, hogy legyőzi hiányosságait - engedje elégni őket az Isteni Szeretet Lángjában. Igaz, az első kapu az Isteni Szeretetté vezető útra vezet. Ez a megtisztító szakasz. A lélek megnyithatja ezt az ajtót, teljesen elkötelezve magát az útra, amit lát előtte, de ha beleadja magát Sátán kísértéseinek, újra kint találja magát az első ajtónál. Számos alkalommal újra el kell köteleződnie az Isteni Szeretettel."
"Végre kevésbé fog kísértődni régi gyengeségeihez. Felismeri őket és kerülgeti. Most közelíthet az első ajtóhoz, amely az Isteni Szeretetté vezet. Amint átlépte ezt a kaput, nagy béke száll le a lélekre. Mélyebbre tud imádkozni. Jobban érezni fogja a jelen pillanat kegyelmének erejét. Valójában lehúzhat a Szívembe és itt talál menedéket. Nem veszi már élvezőül az úgynevezett világi örömöket. Örömem van benne. A lélek ezen nyugalmatlan tengeren úszik, egyre gyakrabban felismerve a különbséget saját vágyai és szükségletei között. Ebben a szobában kevés vágya van a lélknek."
"Húgom, meditálj az áldozatra, amíg része nem lesz belőled. Tanuld meg mindazt, amit eddig mondtam az Isteni Szeretettel való áldozatról."
"Áldom téged."