Jöjjön el Szent Tamás Aquinos. Mondja: "Eljöttem Jézus dicsőségére, aki megtestesült."
"A lélek ahhoz, hogy állandóan emelkedjen a erény létráján, mindkét korlátra szorosan rákapcsolnia kell: Szent Szeretetre és Szent Alázatosságra. Amint feljebb mászik, mindegyik oldalon magasabbra nyújtja magát, hogy magához húzza az újabb lépéshez. Ez a cselekvés jelképezi a lélek mélyülő elköteleződését a szeretet és alázatosság iránt."
"Leírjam neked azt a szerető, alázatos lelkét, amely célként szolgál. Egy ilyen lélek mindig Istennek állítja előbbre magát és szomszédját. Ezért gondolatai, szavai és cselekedetei az elsődleges szerelmi tárgyának tetszésére irányulnak. Istenszeretet révén a lélek szereti szomszédját--Isten teremtményét látva benne. Szeretettel próbálja legyőzni rendetlen önmagasítását. Ez a cselekedés alázatot ölel magában."
"Az alázatos lélek mindenkit szentebbnek tekint, mint magát. Tudja helyét Isten előtt és próbál tetszeni Istennek. Nem keresi a hibákat másokban, hanem a jót. Alávetett Isten akaratának mindennel és mindenképpen. A világ javait használja, hogy dicsőséget adjon Istennek. Ezzel nem tekinti magára a költségeket. Ez azt jelenti, hogy nem figyel arra, hogyan érinti őt mindegyik. Gondolatai, szavai és cselekedetei Istennek fordulnak, nehogy magától és a világtól. Lényege szerint elveszíti magáról az érzékelést. Nem aggodalmakodik világi hírnevéről, csak Istennel való kapcsolatáról."
"Ezek a Szent Szeretet és Szent Alázatosság korlátok nem mindig könnyen tartózkodhatók. A Sátán próbálja kicsúsztatni őket kísértéseivel, hogy elveszítsék rájuk az erőfeszítést. Csak akkor kezdhet el mászni a lélek, ha kap segítséget kegyelmet adó Szűz Mária szívéből. Ha egy kéz lecsúszik egyik oldalon vagy a másikon, ott van Ő, és ujjról-ujjra visszahelyezi azt, ahová tartozik."